A műtét utáni 2. nap. A nagy felismerés napja: mégpedig ma döbbentem rá, hogy combizmom egy gramm sem maradt, hipp-hopp eltűnt...
Feküdtem az ágyban nyújtott lábbal és próbáltam megemelni. Semmi. Mint amit odaragasztottak az ágyhoz. Dehát mitől is tudna szerencsétlen felemelkedni, amikor nyoma sincs az izomnak, ami emelné?
Kicsit úgy éreztem magam,mint Uma Thurman a Kill Bill elején. "Nagylábujj, mozdulj meg...Nagylábujj, mozdulj meg..." És neki se volt combizma, összecsuklott,mikor először lábra akart állni :DD Na én is valami hasonlót kántáltam az ágyban: " Jobb láb, mozdulj meg...Jobb láb, mozdulj meg...."
No comments:
Post a Comment