Tehát visszatoltak a szobámba.
Infok:
-24 óráig nincs felkelés,mert hányinger, hányás, fejfájás, szédülés lesz a gerincinjekció miatt. A fejet sem szabad felemelni, csak oldalra fordítani.
-A műtét után viszont rögtön lehet enni, inni.
-Az infúzió kb.1 óra alatt lecsepeg, utána már semmi funkciója a kanülnek, mégis csak másnap reggel vették ki...
A műtét után elintéztem pár telefont ( hogy kit hívtam fel és miről zagyváltam, arról utólag értesültem csak,mert a vicces gyógyszer itt még hatott rendesen.)
El is aludtam kb. 1 órára, majd arra keltem, hogy elkezdtem érezni a lábbujjaimat és onnan fokozatosan felfelé haladva mindent. Nem sokkal később éreztem, hogy nagyon kell pisilni,a húgyhólyagom feszült, a hasam kemény volt, úgyhogy kértem egy ágytálat. Nem sikerült.
Ekkor érkezett a nővérem látogatni. Szegény, épp a legrosszabbkor lógott el a munkahelyéről. A lábam nem fájt, de gyakorlatilag fetrengtem az ágyban és ütöttem az ágytámlát mint egy őrült,mert annyira fájt a hasam és a derekam is, ömlött rólam a víz.
Ekkor benézett hozzám P.L. és szegény ilyen állapotban talált.( Egy gézdarabba csomagolva megkaptam a porcomat is :)) Azt mondta 1 órát kapok, hogy valami vizeletet produkáljak, ha nem megy, katéter. Remek. Bár úgyse éreztem volna, mert az a részem még totál el volt zsibbadva. Szegény tesóm holtsápadtan visszament dolgozni én meg 20 perc múlva megnyomtam a nővérhívót és közöltem, hogy hozza a katétert,mert nem bírom. Nem túlzok, életem legszarabb élménye volt ez a 1,5 óra.
Ok, 5 perc múlva jön a katéterrel,mondta a nővér.
2 perc múlva megint csöngetek, visszajön:
-Nővérke, ne katétert hozzon, hanem ágyneműt :DDDD
De én olllllyan boldog voltam és megkönnyebbült, hogy azt szavakba sem tudom önteni. És a derékfájásom is elmúlt hipp-hopp, ergo nem a gerincinjekció miatt volt, hanem a húgyhólyag miatt, az sugárzott oda. Onnantól kezdve egészen jól voltam.
5 körül jött látogatni az Uram meg Anyósom, hoztak gyümit, meg üdítőt meg franciasalit, azt meg is ettem mindet, jaj de finom volt.
Fél 6 körül kértem egy fájdalomcsillapítót. De vigyázzanak, allergiás vagyok acetilszalicilsavra meg ibuprofénre.
Jó, akkor kap egy Voltarent. Véletlenül se tabletta formában persze, hanem injekcióban. Véletlenül se a kanülbe, hanem a fenekembe. Elvégre aznap még nem szurkáltak agyon.
Hát ez az injekció sz@rt se ért ( bocsánat), pedig azt mondták 12 órás hatása van. Kb. 2 óra múlva már megint fájt. Addigra totál kiállt az érzéstelenítés.
8 körül még jött egy nővér, megkaptam az első véralvadásgátlót a hasamba. Mondta, hogy majd megmutatják, hogy kell szúrni magamnak. Ezt kedvesen visszautasítottam, majd úgyis az Uram szúr. Igaz még sose csinálta, de Anyósom nővér, majd megtanítja neki holnap.
Időközben jött még egy néni a szobába, teltház lett. Másnap műtötték mindkettőt. Versenyt horkoltak az éjjel, úgyhogy kb. 3szor tudtam elszunnyadni 10-20 percre. Persze pont az én éjjelilámpám nem működött, úgyhogy a telefonom fényénél olvastam hajnali háromkor a Story magazint és ömlöttek a könnyeim.
Utólag már nem is tudom, hogy a fájdalomtól, a megkönnyebbültségtől, hogy túléltem, vagy attól, hogy nem tudok aludni.
No comments:
Post a Comment