2012.február 9. HAZA

Másnap reggel 7-kor jött P.L, láttam a folyosón közeledni. Integettem neki, mint egy kisgyerek, egyből be is ugrott a szobámba,kezében gőzölgő, frissen főtt kávéval. Na abban a pillanatban iszonyat megkívántam a reggeli kávé+cigi kombót, mivel előző nap fél 10-kor gyújtottam rá utoljára.
Közölte, hogy kiszedi a csövet, kb.9-re kész lesznek a papírjaim, mehetek haza. Hurrá!!!!

Fél 8-kor visszajött egy nővérrel,hogy akkor kiszedik a csövet. Én persze gyanútlanul feküdtem az ágyban, gondolván kb. 2 centis az a cső, nem fog fájni biztos.
Khmmmm. Valahogy ezt elfelejtették velem közölni, hogy az egész hacacáré legfájdalmasabb része az, amikor ezt a kb. 8-10 centis, térdízületbe bevezetett csövet kihúzzák!!!Én nem túlzok, ez qrvára fájt. Erre érdemes lelkileg felkészülni.
Viszont kb. 10 perccel utána, lényegesen könnyebbnek éreztem a térdem.Doki be is hajlította vagy 90  fokban, nagyon feszült, de nem fájt. Csak feszült. Azt mondta nyújtogassa, hajlítgassam, mostmár nem lesz semmi baja.

Miután megszabadultam a csőtől, gondoltam megpróbálok elmenni a wc-re, ami elég messze volt ugyan, a folyosó másik végén. Mankóim segítségével, nagy kínnal elugráltam a wc-ig, aztán próbáltam összepakolni a cuccom. Fél 10-kor megérkezett az Uram és Anyósom, vittek haza.

A műtét utáni első napot lényegében ágybak fekve, alvással töltöttem,mivel a horkoló néniktól előző este nem sikerült.Persze időnként kimentem wc-re, rágyújtani, de behajlítással még nem próbálkoztam, hiába mondta a doki, hogy kéne.

Este Anyósom beadta a véralvadásgátlót, a Drágámnak is megtanította hogy kell,másnaptól már ő adja. Én félek, ő fel van pörögve. Imád doktorosdit játszani :D Szerencsére  csak 10  napig kell szúrni, kibírjuk. Lehetett volna 1 hónap is.